Három dolog van, amit nem akarsz látni egy ütős buli után: 1.az arcod 2.a pénztárcád 3.a kimenő hívásaid
Az anyuka mondja a felnőtt lányának: - Tudod azzal, hogy sosem mentél férjhez, rengeteg dolog kimaradt az életedből. - Ezt azért nem mondanám, maximum csak az esküvő 🙂
A férj késő éjjel megy haza. Mivel tudja, hogy a felesége haragudni fog, úgy gondolja, kiengeszteli. Belopózik a hálószobába, és orálisan kielégíti. Aztán kimegy a fürdőszobába, és megdöbbenve látja, hogy a felesége éppen jön kifelé. - Hát te hogyan kerülsz ide?! - kiált fel. - Halkan, még felébreszted anyámat! - mondja a feleség.
Megkímélt állapotú, H2 es Hummeremet, automatikus VÍZszintezővel, hasonló állaptú VÍZibiciklire cserélném, fuxot, mozgássérült igazolványt, digitális VÍZmértéket beszámítok, akár ráfizetéssel is. Az autó frissen szerVÍZelt, kívül belül makulátlan állapotú, enyhe halszag lehetséges, de elmúlik. Enyhe beázás nyom látható, nyitva felejtettem az ablakot, de ettől még az autó hibátlan. Extraként felár ellenében, egyszer használt, speciális, durva terepre való, swarovski kövekkel kirakott vasmacska, illetve halradar vásárolható hozzá. Minden egyebet emailban. VIssZautasíthatatlan ajánlat. U.i.:Balaton környékiek előnyben.
Az öreg székely bemegy a kocsmába, és kér egy felest. Egy pár fiatal ott poénkodik, majd összesúgnak, hogy hogyan toljanak ki az öreggel. Szépen megvárják, és egy alkalmas pillanatban bedobnak egy Viagrát a pálinkájába. Az öreg komótosan felhajtja. Egy kis idő elteltével kimegy a WC-re. Ahogy jön vissza, látják, hogy összevissza van vizelve a nadrágja. Kérdezik tőle: - Mi történt magával bátyám? - Kimentem, elővettem, hát láttam, hogy nem az enyém, és visszatettem.
Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak simán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
A beküldő kommentje: "Akkor itt most angolok kimehetnek, magyarok meg menjenek másol ?!"
Az áruház igazgatója szeretné megismerni a "hét eladójának" megválasztott Mr. Brownt a sportosztályról. A férfi éppen egy jól öltözött, harminc körüli férfit szolgál ki. - Uram, ha már elviszi ezt a csodálatos horgászbotot, ezt a gyönyörű, precíziós orsót, a csalitartó dobozt és a haltartó hálót, gondoljon arra, hogy időnként bele is kell gázolnia a vízbe. Kiváló minőségű gumicsizmáink és vízálló ruháink vannak, nézze, önnek ez a sárga állna talán a legjobban. S ha arra gondol, márpedig joggal gondolhat rá, hogy a parttól kicsit távolabb jobban harapnak a halak, akkor nélkülözhetetlen ez az elsüllyeszthetetlen gumicsónak, na és persze ez a csendes kis Thomson-motor, hogy megkímélje önt az evezés fáradalmaitól! Akkor ugye számolhatok is? - Mr. Brown, ez bravúros teljesítmény volt - rázogatja az eladó kezét az igazgató. - Köszönöm, uram! Tudja, ez az úr eredetileg csupán egy csomag tampont akart venni a feleségének, de én rábeszéltem, hogy ha már úgyis el van rontva a hétvégéje, menjen inkább horgászni!
Szenilis nagypapa régi vadászélményeiről mesél az unokáknak. -Az erdőt járva elém kerül egy vad, gyorsan célzok, leterítem, kikanyarítom, az egyik combját feldobom a vállamra. Alig néhány lépés után újabb vad tűnik fel, arra is gyorsan célzok, leterítem, kikanyarítom, az egyik combját feldobom a másik vállamra... Közben csenget a postás, nagypapi kimegy, átveszi a küldeményt és visszaül az unokákhoz. A gyerekek unszolják, hogy meséljen tovább. - Hol is tartottam, gyerekek? - Ott, hogy mindkét válladon volt egy comb. - Ja, igen! Én meg csak nyaltam, csak nyaltam...
1. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat. 2. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával. 3. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz. 4. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek esetleg ráírsz MSN-en. 5. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nem ismerőseid Facebookon. 5. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál. 7. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat. 8. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba. 10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím. 11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte.. 12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.